Az első pár oldal után azt gondoltam, hogy leteszem a könyvet és soha nem nyitom többet ki. Modoros, műjópofa álparasztkodás, és valami rémesen dilettáns művészkedés - ez volt az első benyomásom. Na de ajándék könyv, gondoltam illik még adni neki egy esélyt, legalább 2-3 fejezetet olvassak el, hátha. És bejött, érdemes volt türelmesnek lennem.
Keménytáblás könyv, a borítóján a szerző áll egy kagyló alakú valamiben, remélem nem fürdőtálca, sejtelmes fátyolban, fentről fotózva, és sajnos azt kell mondjam, ez az egyetlen élvezhető kép a könyvben, a többi fekete-fehér fotó a nyolcvanas éveket idéző minőségben került ki a nyomdából, ami ahhoz képest, hogy nem valami lektűrt tartunk a kezünkben, felettébb meglepő. A tördelés, tipográfia közepes szintű, a kemény borító miatt nem nagyon barátságos olvasni, igyekezhetett volna jobban is a kötészet. Tartozik hozzá egy CD is, a címadó dalt ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon finom zene.
Vissza a tartalomhoz. Szokatlan könyvet, szokatlan szerzői vallomást kapunk Palya Beától, akit sokan ismerhetünk zenéivel, szerepvállalásaival, fesztiválokról, tévéből - aki most olyan vallomást tesz, amiben nem csak a szokásos karrier történetek találhatók meg, hanem meglepő módon képet kaphatunk arról is, hogy mit gondol magáról, mit a pályatársakról, a turnékról, a szerelemről, a testiségről, mindezt úgy, hogy el is hiszem, amit olvasok. Nem csak egy a sok bulvárba forduló sztárkönyv közül, mer személyesebb lenni, kockáztatni, és végül is nyerni. Néhol ugyan unalomig ismétlődnek a zenekari helyzetek, koncertek és utazások, de hát ez megbocsátható, hiszen végtére is zenész a szerzőnk, ezt éli, erről tud sokat mesélni.
Mindent összevetve jó könyv, bár ráfért volna egy szigorúbb szerkesztő, aki gatyába rázza itt-ott a szöveget, kidobja az első 5-10 oldalt, és értelmezhetőbben szerkeszti a naplórészleteket a sztorik között. Ezen kívül jó lett volna, ha olyan tervezi a könyv külalakját, akibe legalább valami minimális elvárás, igény szorult a képeket illetően - értem én, hogy archív fotók és nem is a legjobbak, de azért ma már a napilapok is élvezhetőbb minőséget hoznak. Remélem Bea ír még, talál maga mellé méltó társakat, hogy valóban olyan igényes könyv születhessen, ami rá a zenében jellemző. Összességében tízből hatos.
