Orbán megszólalt, bár ne tette volna. Azt mondta, többek között, hogy ül két hónapja az asztalnál, és vár, de nem megy hozzá senki tárgyalni. Jó kis hazabeszélős szónoki fogás, ostobáknak. Nem több. Úgy viselkedik, úgy nyilatkozik, mintha hozzánk jönne kérni az EU vagy az IMF és nem mi függnénk tőlük. Fordítva a lovon, évek óta, lehet, hogy ez a hátrafelé nyilazó magyar mentalitás? Nem tudom, de egy biztos: Orbán szavaira utóbbi hónapokban, szinte bármit mond, esni kezd a forint. Hogy ez kinek jó? Annak, akinek van pénze és aki a tőzsdén esésre tud játszani. Ilyesmi a shortolás is. Aki ért hozzá, meg tud vele pillanatok alatt gazdagodni. Lehet, hogy erre megy ki a játék?
Az elmúlt 20 évben nem volt még kormány, aki egyrészt ennyi időre kitolta volna a 100 nap türelmi időt, másrészt ennyi ideig fogta volna az objektív jelen lévő hibákat az előző kormányra. A ciklus felénél járunk, és a hibás még mindig Gyurcsány és Bajnai. Mert a mi megfontolt miniszterelnökünk jól kormányoz, amikor arról beszél, hogy 2010-ben Görögországnál is rosszabb állapotban voltunk, ugye, mert helyes dolog magunkat önszántunkból egy lapon említeni a görögökkel bármiféle kontextusban. Hát, a piac árazása szerint nem helyes. A diák se szokta, amikor hazamegy a rossz bizonyítvánnyal, úgy védeni magát, hogy de hát képzeld apa, félévkor még a többször bukott és azóta kicsapott Pistikénél is rosszabbul álltam, csak nem szóltam akkor neked, de most már javulok!
Visszatérve Orbán asztalához: fogadjuk el a szónoki képet, hogy Viktor 2 hónapja ül az asztalnál és vár. Mire? Hogy az IMF majd bekopogtat az után, hogy épp 2 hónapja Matolcsy és a haverjai kórusban üvöltötték szerteszét, hogy az IMF nem kell a kutyának se, mi nélkülük is boldogulunk? Vajon Orbán tényleg azt gondolja, hogy az EU-ban és az IMF-ben csupa tökkelütött hülye ül, akinek nincs magyar-angol tolmácsa, fordítója és egy kukkot se értenek a mi egzotikus nyelvünkből? Tényleg azt hiszi, hogy rossz fordítású, hiányos dokumentumokkal sokáig félre lehet vezetni bizottságokat, hogy amit idehaza mond, azt ott nem értik, és ha értenek is belőle valamit, majd úgy veszik, hogy csak a kedélyeket próbálta csitítani, ahogy megválasztásakor is, most is mondja vajon, hogy "ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok (pay no attention to what I say to get elected)?
Igen, a tárgyalás alkuk és pozíciók kérdése elsősorban, aztán taktikai terep is, van benne játszma nem kevés, de azért a fő vonal mégis az, hogy mi állunk rosszul, mi kérünk, és ők adnak, ha akarnak, és ha teljesítjük azokat a feltételeket, amik révén úgy gondolják, hogy viszontláthatják a belénk fektetett pénzüket. Nyilván, ha úgy ítélik meg, hogy kár belénk a pénz, mert csak azt az idióta gazdaságpolitikát foltoznánk vele tovább, ami idáig vitt minket a csőd felé, akkor nem hülyék ők sem, megvárják, amíg Orbánt valaki elzavarja. Egy dolog csak a probléma: jelenleg nincs ilyen politikai erő, aki erre képes lenne.
Van egy bukott golyóstoll elnökünk, van szétszalámizott szakszervezetünk, vannak megfélemlített munkavállalóink, érdektelen és gyáva egyetemistáink, van egy egyre erősödő szélsőjobbos bagázsunk, van egy atomjaira hullott liberális nem tudom mink, és van egy álomvilágban élő, semmiféle konzekvenciát levonni nem képes baloldalunk. Na igen, és van egy táncikáló, fene tudja merre mozduló LMP is, amiben annyi a "más", hogy ők azt képzelik, tovább bírnak majd elugrálni az Orbán-daráló elől, mint a kisgazdák vagy az MDF. Ebből ha mindet összegyúrnánk egy nagy kalapba (ami ellen mind tiltakozik most külön-külön), akkor se jönne össze a kellő többség.
Az EU tudja ezt. Ezért próbál Orbánnal tárgyalni úgy, hogy szorítja afelé, hogy legalább a minimálisan vállalható szintre kényszerítsék a demokráciát és törvényeket illetően, mert tudják, nincs ellene életképes csapat. Választhatnak, hogy hagyják bedőlni a gazdaságot és ezzel Európa közepén egy lyuk fog tátongani, egy olyan ország zuhan a mélybe általa, aki sose arról volt híres, hogy a szomszédaival jóban lenne, tehát potenciális veszélygóccá válhatunk, vagy Orbánt veszik rá, hogy fékezze az őrületét, és ezzel tulajdonképpen kivárásra játszanak, hátha összerántja magát az ellenzék végre.
Orbán valószínűleg küzd lidércekkel - nem véletlenül kezelteti magát időről-időre ausztriai intézetben, - de nem hülye. Ő is tudja, hogy addig van ideje, amíg az ellenzék a maga belvilágával van elfoglalva és amíg egymást gyengíti. Nem véletlen, hogy a NAV rászállt a Millásokra, hiszen a legnagyobb ellenzéki demonstrációkat ők, a civilek hozták eddig össze. És tudja Orbán, hogy amíg az LMP-MSZP-DK jól látható számára és tervezhető, karaktergyilkosságokkal rendre nullán tartható, addig a civil tömeg fekete doboz. Senki sem ismeri a nagyságát, azt sem, hol tart a tűrésben, azt sem, hogy ami a felszínen belőle látható - Milla, Szolidaritás, egyetemi csoportocskák 4K - addig a mélyben milyen erők munkálkodnak és valójában az a kvázi kétharmad, aki trónra segítette őt, mennyire olvadt el. Nem véletlen, hogy állami és Fidesz-közeli cégek által támogatva másodszor is össze akarják csődíteni a békemenetes konzerv szavazókat, Orbánnak kell valami biztos pont, még ha ő maga is tudja, hogy pénzért csak addig tud venni magának tömeget, amíg nem lép be a képbe valaki a másik oldalról, aki többet fizet, vagy többet ígér. Márpedig Orbán pénze is, mozgástere is fogyóban van.
Sajnos a problémának ez csak része. Mert bár Orbán előszeretettel sulykolja a fejekbe itthon, hogy az EU Magyarországot támadja, minket sért és bánt, a valóságban a hibákat nem az ország követi el, hanem annak kormánya. Orbánnal van bajuk, és a csapatával, nem velünk, az országgal. De az árát mi fogjuk fizetni, te, meg te, meg te, meg én, és nem Orbánék. Ők meg fogják úszni.
A kérdés, mikor ébred rá az ellenzék, hogy nem egyesével kéne a különféle csoportoknak, pártoknak szavazókat hajkurásznia, és ehhez csinosítgatni a portfólióikat, hanem keresni egy közös platformot. Hitet téve a demokrácia intézményrendszerének helyreállítása és az orbáni törvények revíziója mellett, egy estés előadásra szerződni, amin a műsor az orbáni rémállampárti diktátum lebontása és elzavarása. Aztán persze közben lehet csiszolni, finomítani az együttműködést, de legalább odáig el kéne jutni, hogy a magyar választó ne érezze úgy, hogy mindenki megőrült ma az országban, aki politikus. Minden forma, minden pártalakulat megmaradhat a maga színénél, szavazói bázisánál, nem kell attól félni, hogy bármelyik ellenzéki párt bármit elveszíthet, mert annál nagyobb veszteségük nem lesz, mint hogy Orbán még egy ciklusig marad. Ugyanis ha ez bekövetkezik, akkor arra számíthat a tisztelt balliberális csapat, hogy akik ma aktív politikusok közülük, az mind elmehet tisztes civil foglalkozását űzni - már ha van ilyen neki és kap munkát -, babér a politikai palettán nem marad neki. Nem két évig, nem négy évig, nem hatig, hanem soha többé. Megéri? És jó volna, ha a civilek is elgondolkodnának azon, vajon tényleg célra vezetheti-e őket az, ha finnyásan minden politikai formát elutasítanak? Amíg mindenki kívül álló akar lenni, addig Orbánéké a terep.
