Vázlatok egy macskával játszó fiútól

Köszönöm, jól! Nagyon finom volt! Szeretlek! Várlak! Semmi baj! Néhány közhelyes hazugság. Állítólag vannak jó és rossz, fehér és fekete hazugságok, nevezzük a jót mondjuk kegyesnek, amikor nem mondod el, amit nem fontos tudni, kíméletből. Például ezért akarnak a hozzátartozók négyszemközt beszélni az orvossal. Hogy ha baj van, kiderül, hogy gyógyíthatatlan a betegség, akkor cinkosan elhallgathassák a beteg elől úgymond az ő érdekében az igazságot. Elveszik az önrendelkezés jogát, vagyis még életében kiírják a forgatókönyvből, magukat kímélendő tartják tudatlanságban, azt gondolva, hogy a beteg hülye.

Vagy a szerelem. Ami sohase egy időben, egyszerre múlik el, fogy ki, változik át. Szeretlek - de mit jelent ez a valóságban? Jó veled, elfogadlak, kívánlak? És a vágy, valóban minden gondolat a másik körül forog? Meddig, mennyire?

Vicces film, a hazudni képtelen emberről. Micsoda bonyodalmak! És megnyugszunk, hazudni kell, sőt, elvárt, kötelező. És valóban, lehet hazugság nélkül élni? Aki erre igent mond, az hazudik a legveszedelmesebben, mert az magának hazudik.

Mi akkor a teendő? Ha nem lehet hazugság nélkül kapcsolatot tartani, se szülővel, se gyerekkel, se szeretővel, se baráttal, akkor mégis hogyan gyónjunk, vagy hogyan fogadjuk a másik lebukását? A valóság sosem objektív, minden egyén egyéni emlékeket őriz, egyéni érzésekkel, logikával és kapcsolati hőfokkal rendelkezik. Innen nézve, onnan nézve, még azt se látjuk egyformán, amit együtt élünk meg. Titok? Megosztható a gondolat?

Nem, nem egy falat kenyér, bár sokaknak ez a kérdés is naponta felmerül, 47 ezer forintból megélni hogyan lehet... de ez a poszt most utalás a március 8-án kelt írásomra, melyben azt jósoltam, hogy nem meri ebben az országban senki sem hivatalosan kimondani, hogy Schmitt plagizált és hazudott. R_Gábor kommentelőmnél ez kiverte a biztosítékot. Idézet tőle:

R_Gábor: Micsoda sötét poszt. "és kerüljön alkalmas ember, és hozzá pálca és baksis is. Kizártnak tartom ugyanis, hogy ebben az országban hivatalos helyről kerek-perec akármi bizottság nyíltan kimondaná, hogy az elnök meztelen."

Komolyan gondolod, hogy a Semmelweis Egyetem vezetősége vállalná, hogy kimosdasson valakit, aki plagizált?! Azzal az intézményt tenné teljesen hiteltelenné. Az pedig anyagilag is megfogható igen súlyos következményekkel járna (külföldi hallgatók elvesztése, kimaradás külföldi kutatási pályázati forrásokból). Ezt kockáztatni két éves időtartamú politikai előnyért?

Nos, ahogy az Origo írja a Magyar Nemzetre hivatkozva, szakszerűtlen volt a forrásmegjelölés, de ez nem Schmitt hibája, hanem az előopponensé. Schmitt tehát ártatlan. Szerintük.

Nos, úgy gondolom, hogy bár a hivatalos verzión majd szerdán röhöghetünk, na nem jókedvünkben, hanem kínunkban, de azért az már most megósolható, hogy ez a titkos bizottság ezzel a szerecsenmosdatással nem csak a saját, de a magyar felsőoktatás egészének ázsióját rontotta és azt is kimondhatjuk, hogy ingoványos az a talaj, ahova érkeztünk, ugyanis ez egyfajta legitimálása a csalásnak. Az külön gyönyörű, hogy nem a csaló a hibás, hanem az, aki ezért akkor nem ütött a kezére. Gondolom a BTK is változik ezek alapján, nem a bolti tolvaj lesz a bűnös, hanem az a biztonsági őr, aki a fizetés előtt megevett kiflik miatt nem magyarázta el - mondjuk Selmeczi Gabriellának - hogy ilyet nem szabad, másképp kell ezt csinálni.

Azért arra kíváncsi leszek, hogy ezt így most akkor benyeljük-e, vagy lesz olyan egyetemi dékán, vezető, tisztségviselő, doktorival rendelkező, ott tanuló, aki a bizottsági verdikt után esetleg szót emel. Mennyit ér ma egy magyar doktori? Mennyit ér ma egy magyar egyetemi diploma? Ezekre is választ ad a bizottság ítélete. Annyit, amennyit az elnökünk.

Egy nap van hátra, az körülbelül 24 óra, indul a visszaszámlálás. Huszonhárom, huszonkettő, huszonegy, tizenkilenc, tizennyolc, tizenhat, tizenhét, tizen...

Néztem a Milla tüntetés élő közvetítését, a Hallgatói Hálózat tagjai beszéltek. Fontos dolgokat mondtak, tankötelezettségről, tandíjról, központosított tantervről, a szabadságról. Remélem, még nem későn ébrednek, remélem, hogy nem elégednek meg azzal, hogy egy-egy ilyen tüntetésen hallassák a hangjukat, remélem, nem csak magukért emelnek szót.

Egyetemisták, diákok, tanárok, oktatók!

Nem kérdezem, hogy kire szavaztatok, nem firtatom, ki mire adta voksát, a lényeg, hogy talán egyre többen ébredtek rá, hogy nem csak a jelenért, de a jövőtökért is harcolni kell. Nem csak magatokért kell kiállni, nem csak akkor, amikor tízezrek állnak előttetek, hanem a mindennapokban is. Könnyebb dolgotok van, mint nekünk volt. Van telefonotok, van internetetek, vannak közösségi hálózataitok, tehát minden a kezetek közelében van ahhoz, hogy önszerveződjetek. És nem csak ehhez, hanem ahhoz is, hogy valóban eredményeket érjetek el. Ha flashmobokat tudtok szervezni mondjuk párnacsatázáshoz, akkor legalább ilyen hatékonynak kell lennetek akkor, amikor komoly tétre megy a játszma.

Nem alkudozni kell, nem kell kiszolgálni a rezsimet azzal, hogy elfogadjátok a játékszabályaikat. Saját szabályokat kell hozzatok, saját utat kell kitaposnotok és el kell érni, hogy nélkületek ne dönthessenek felettetek. És megint mondom, nem csak magatokért kell síkra szállnotok.

Miért? Mert nálatok a jövő, mert tiétek az erő, és ha nyitottak vagytok, más csoportok hangjaivá is válhattok, a szegények, a hajléktalanok hangjává, minden olyan csoport hangjává, akik elszigeteltek, akik nem képesek hatékony érdekérvényesítésre. És még ez sem elég, mert a ti feladatotok az is, hogy a szüleiteket is felrázzátok. Nem elég a pártokra várni és nincs idő tétlenkedni. Már az idei felvételik bebizonyították, hogy kirekesztettek az oktatásból olyanokat, akik nem tudják vállalni a képzés díját, akik nem mernek a bizonytalan jövőre hitelt felvenni. És ahogy telik az idő, úgy erodálódik minden olyan érték, aminek eddig haszonélvezői voltatok.

Igen, haszonélvezői, mert eddig nem kellett harcolnotok semmiért, készen kaptátok a demokráciát, készen kaptátok az oktatást, azt a lehetőséget, hogy ha tanultok, akkor lehet jövőtök. Elkényelmesedtetek. Nektek megmosolyogtató lehetett hallani a szamizdatról, mindarról, amit a hetvenes-nyolcvanas években kellett tenni azért, hogy levegőt kaphassanak a gondolkodó emberek. 2010-ben olyan korba léptünk, amikor meg kell tanuljátok, akár szüleitek révén is, hogy mi az az alulról szerveződés, mi az a polgári engedetlenség. Talán jobb lett volna, ha nem ilyen áron kell tapasztalatot szereznetek, ha nem vártok a megszólalással addig, amíg minden összedőlni látszik.

A mai rezsim addig áll, amíg mindenki másra vár, hogy cselekedjen. És ez nem csak politika. Az oktatás, a tanuláshoz való jog, a jobb élet joga és a munka mindenkit megillet. Nem elég az ünnepeken szólni, nem elég akkor kiabálni, ha sokan hallanak. Ne csak akkor üljetek össze, amikor épp nincs tanítás vagy amikor kényelmes. A szabadság nem élhető meg karosszékből ülve. Cselekedjetek! A beszéd már nem elég. Nem vezérelhet kényelem, nem állhatja utatokat a félelem. Két év áll rendelkezésre, hogy Orbán valódi kihívóra találjon bennetek. Szerveződjetek!

Impozáns az idei lista, és az összeg azért némileg magyarázza, miért nem szokás visszautasítani a Kossuth-díjat, még akkor sem, ha a csapat, akikkel közösen kapja valaki, mondjuk úgy, erősen véleményes. 13 millió forint az pestiesen szólva nem semmi, Csoóri Sándor ennek kétszeresét kapja, ő a nagydíjas. És nem, véletlenül sem akarnak ügyelni a részletekre, nem fontos, hogy valódi érték áll-e a díjazott mögött, ez a díj a legalkalmasabb arra, hogy adott rezsimhez hű alattvalóknak juttasson a fazékból. Persze minden évben akadnak, akik valóban kiemelkedőt nyújtó teljesítményük után kapják a kitüntetést, ők sajnos a biodíszlet. Nézzük hát a fiút, akinek nincs vezetékneve, Ákost, milyen büszke az ő arca a szép csíkos nyakkendőben, vagy a mellette álló Miklósa Erikát, mindkettőnek milyen egyformán természetes mosolya van - a képet nem a Hírcsárdáról vettük, MTI /Soós Lajos, tehetséges fotós kiemelkedő munkája, az MTI színvonalát jól tükrözi, főleg hónaljtájt.

Beérik a munka, összenő, ami összetartozik, Ákos nem hiába dörgölte magát évekig Orbán cipőjéhez, Erika is jól tud helyezkedni, férjeket választani, médiában haknizni, és bár hangi adottsága némi kívánnivalót olykor hagy maga után, de legalább szépen tud hisztizni, ha nem megy az Éj királynő. Vegyük ide Balázs Pétert is, jómunkásember ő is, ügyesen odavágott Alföldinek, ha már kvalitásban nem tud felnőni hozzá, színigazgatói teljesítménye nem is képzelhető egy koordinátarendszerbe vele, de legalább megbízható csahos. Díjat neki! És Fekete György, az apródfrizurás politikus, akit az ország szintén nem alkotói teljesítménye, hanem politikai nyilatkozatai alapján ismerhet Csoórival egyetemben. Fog még Ákos együtt haknizni Erikával Csoóri verseket megzenésítve, csak figyeljünk erősen!

Lovasi díjával se értettem egyet, mert szerintem a popzene nem Kossuth-díjas kategória. Mondjuk ő legalább nem politikai hitvallását vitte színpadra. Ákos ebben is profibb, ő elsajátította mindazt, ami ahhoz kell, hogy jól programozza a közönségét, modernkori polbeat énekes, tulajdonképpen ha picivel korábban születik, nem a Depeche Mode utáni korban szocializálódik színpadra, akkor lehetett volna belőle akár a szintis Dinnyés Józsi is, mindkettő három hangon pilinckál. Igaz, Dinnyés nem kapott érte Kossuthot.

Tiszta szerencse, hogy a jelek szerint Szőcs Gézának nem sikerült beszüntetnie a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, hogy helyettük a nagyon frappáns és találó, bár kicsit kádári áthallásos Állami Nagydíjat hozhassa létre. 2011-ben ő ezt a gondolatát azzal indokolta, hogy a régi díjak díjazottjai között sokan vannak, akik ma már megmosolyogtató, hogy kaphattak ilyet egyáltalán, míg mások meg csak haláluk után kapták meg, ezért rossz a díj. De majd ő. Meg Viktor. Hát, a jelek szerint ez egyelőre elmaradt, arra, hogy csatlósok megkapják bérüket, jó a Kossuth is.

Remélem, hogy Ákos és Erika nem lesz nagyon fáradt holnap és odaállnak a spontán szerveződő békemenet élére énekelni. Javasolnék gyorsan felvenni a repertoárjukba valami jó kis lengyel dalocskát, hiszen Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Dobzse.

Kiegészítés: a kommenteket olvasva a szokásos jobbos trolloktól jön a huzat, hogy mer' a mocskos kommunisták is a saját haverjaikat díjazták... Na, erre csak annyit, hogy itt lett volna a lehetősége a példátlan felhatalmazású fülkeforradalmár csapatnak, hogy nem csinovnyikokat díjaznak, nem tapsoncokat a kórusból, hanem valódi értékek képviselőit, netán politikai irányultság nélkülieket, vagyis épp azt kérem számon, hogy feltéve, de nem megengedve ha a komcsik valóban saját házuk tájának adták a díjakat, akkor a jobbosok miért csinálják ezt ilyen vadul utánuk? Most akkor ők is komcsik, vagy nekik szabad? Kettős mérce, elvtársak, kettős mérce.

Lassan fél éve vagyok boldog tulajdonosa egy Kindle Touch-nak, magamat is meglepődtem a tapasztalatokon. Igazi régi vágású könyves srác, aki ha pénze nem volt, elvonási tüneteit enyhítendő bement a boltba új könyvet szagolni, mit keres a kezében egy ilyen vacak? És még élvezi is!

Nem volt egyszerű a kezdet, egyrészt, mert az Amazon nem szállított Európába ebből a modellből, másrészt bár igyekeztem jól utánajárni, de bevallom, fogalmam sem volt róla, honnan lesz nekem ehhez könyvem, mit fogok rajta olvasgatni? A szerkezetet aztán nem volt túl bonyolult beszerezni, vállalható árréssel (a reklámos és reklám mentes verzió közötti árkülönbségnyi) hamar megoldódott az első probléma. Azt egy nap alatt megtapasztaltam, hogy tok nélkül veszélyes macskás lakásban bármi kütyüt birtokban tartani, és rendes se vagyok eléggé, nem árt, hogy valami védje a kijelzőt. Döbbenet volt viszont, amikor kiderült, hogy Magyarországon még a műbőr tasak is drágább, mint mondjuk a britektől hozatni támasztós bőr tokot. Nekem az e-bay a barátom, négy (4!) nappal a megrendelés után már ki is csomagolhattam a bőr tartót, jó döntés volt, megérte, szállítással együtt 6000 HUF pénzt mindenképpen.

A Kindle olyan, hogy kapsz vele egy mailcímet is. Wifis, tehát simán csatlakozik a házi hálóra, és ha emberi, de nem Kindle formátumú doksit, könyvet akarsz rátenni, akkor a legegyszerűbb az, ha levélben elküldöd a kindle-s címedre, tágy mezőbe beírod, hogy convert, 5 perc se telik bele, már meg is érkezett, többé-kevésbé jól tördelve, helyes magyar karakterekkel. RTF, PDF (ha nem képként szkennelt a szöveg), doc forma, amikkel próbáltam, szinte nem volt, amit ne tudott volna jól áttenni a saját rendszerére. Ami miatt szinte, az a PDF, ott a két hasábos tördelés tud vicces helyzeteket okozni, de még így is azt mondom, hogy nem csak az ötlet, de a kivitelezés is jó.

És hogy milyen az e-papír érintőképernyő kombináció? Az e-papír zseniális, ha a cél az olvasás. Kiválóan látható, valóban nem fáraszt úgy, mint egy laptop, órákig olvashatod, nem ég a szemed. A tapogatós képernyő egy kvázi érintőképernyő, ami egészen pontos, ha kellően belassulsz hozzá. Mert a Kindle nem gyors. Mit nem gyors, olyan lassú, mint egy Videoton számítógép volt, vagy ha nyomtatáshoz hasonlítom, akkor mint a régi tűs printerek. Várni kell. Mindig megcsinálja, amit kérsz, ha türelmes vagy. Ami viszont előny, hogy mivel csak kvázi érintőképernyő, így a gyakorlatban nem csak az ujjad érintését veszi észre (és itt lesz értelme a lassúságnak), hanem bármit, tollat, fogvájót, műkörmöt vagy akár vastag kesztyűt is. És mondom, mindezt egészen pontosan.

Ami szokatlan, az részben igaz bármi e-bookra, részben lehet, hogy csak a Kindle sajátja: egyrészt nincs oldaltükör, vagyis elvész a tipográfia és könyvtervezés eszenciája, heló oldalpárok, heló illusztrációk, intsünk nekik búcsút. Oké, képet meg tud jeleníteni a masina, de a kép és szöveg aránya és helyzete annak függvényében változik, hogy te milyen méretre állítod a betűket. A másik ilyen hiányérzet, hogy nem tudod, milyen vastag a könyv és mennyi van a fejezetből még vissza. Ez azért is fura, mert én úgy voltam világ életemben az olvasással, hogy elalvás előtt az jó mérce, hogy na, akkor még ezt a 4 oldalt elolvasom, az még belefér, mielőtt aludni megyek. Hát, persze lapozgathatsz ebben is, de az nem ugyanaz. És a legbutább dolog, hogy nincsenek oldalszámok. Látod, hogy hány százalékát olvastad el már a könyvnek, de ki az a marha, aki meg tudja ítélni, hogy ez oldalszámban mennyit ér? Ja, és nincs szaga, elveszett a könyv és a festék illatkeveréke, de ezt mondtam már.

Van viszont benne böngésző - elég fapados, de arra jó, hogy mondjuk blogokat olvass rajta - van hangoskönyv felolvasó, és van szövegfelolvasó is, igaz csak angolul. Na igen, zenét is tudsz közben hallgatni, én nem szoktam, engem zavar. A két beépített hangszóró nem egy tigris, a füles meg... kössem össze a füleim egy könyvvel? Ne már!

És hát a tartalmak, na ez az, ami sajnos sokat elmond a magyar rögvalóságról. Sok lelkes ember van, aki ilyen-olyan szinten kódolja az itt-ott talált könyveket e-book formára, ezek java hulladék, mert kilóra mennek és nem minőségre. Vagy az ékezetek nem stimmelnek, vagy valami beteg szkennelésből karakterfelismeréssel berhelnek szöveget, ami igen nagy hibaaránnyal dolgozik, úgyhogy inkább bosszúság, mint öröm az ilyen könyv. Az elektronikus könyvtárban is találhatsz doksikat, ott se úszod meg a konverziót, mert valamiért a Kndle formátum nem terjedt el eléggé. Persze tegyük hozzá, hogy erősen szubjektív a tartalmi tapasztalás, hiszen jóllehet még nem találtam rá az amúgy meglévő aranybányára. Ha bárki tud ilyet, szóljon, köszönöm előre is.

És a sajtó? Hát, ha a könyv témában lépéshátrányunk mondjuk akkora, mint ide New York, akkor az elektronikus sajtó e-book formájú kivonata tekintetében ez a Budapest-Hold távolságra rúg. Az Amazonon szinte minden megvan, ami kellhet, amit ember olvasni vágyhat, ha amerikai. Európai lapokból már jóval szűkebb a választék, magyar újság pedig... félve mondom ki, hiszen lehet, hogy valami eldugott oldalon találnék, de hogy is mondjam... a hazai sajtópiac még nem látja a potenciált az e-book formában. Kár pedig, mert párszáz forintért egészen biztos vagyok benne, hogy sok újság előfizetője lennék,  sajnálom a pénzt a papír napi- és hetilapra, és sajnálom a sok papírt is, amit erre pazarlunk el. A könyv még hagyján, de az újság... na ha valamit törvénybe iktatnék, az a sajtó elektronizálása.

És mi akkor az a nagy durranás, ami okán azt írtam a cikk elején, hogy magam is megleptem magam? Hát, elsőként az, hogy az e-book kényelmes. Sokkal kényelmesebb  egy ujjal lapozni, mint két kézzel. És könnyű. Egy 3-400 oldalas keményfedeles könyv esetén lényegi a különbség már. Nem kell macskanyelv, lejárt lottószelvény vagy gerincre dobni a könyvet, könnyen megvan, hogy hol hagytam abba, hiszen bekapcsolás után ott nyit a szoftver. És végül: olyan könyveket is megtaláltam így, amikért vagy nem adtam volna súlyos ezreket, vagy nem is adhattam volna, mert már legfeljebb csak antikváriumban fellelhetőek. Vagy ott se.

Kedves olvtársak, e-bookra fel! Legyen az Kindle vagy más, olvasni jó, e-ink kijelzővel ráadásul nem is fárasztó, és még egy szempont van, ami nem elhanyagolható: nyugodtan olvashatod a metrón akár a Micimackót, akár valami pikánsabbat, senki nem fog a borító alapján kiröhögni, nem kell újságpapírba csomagolnod a szerelmes regényt, vagy a vérhorrort. A Kindle diszkrét, a Kindle szexi, és nem esik szét a ragasztásnál lapjaira. Hacsak le nem ejted.

Orbán megszólalt, bár ne tette volna. Azt mondta, többek között, hogy ül két hónapja az asztalnál, és vár, de nem megy hozzá senki tárgyalni. Jó kis hazabeszélős szónoki fogás, ostobáknak. Nem több. Úgy viselkedik, úgy nyilatkozik, mintha hozzánk jönne kérni az EU vagy az IMF és nem mi függnénk tőlük. Fordítva a lovon, évek óta, lehet, hogy ez a hátrafelé nyilazó magyar mentalitás? Nem tudom, de egy biztos: Orbán szavaira utóbbi hónapokban, szinte bármit mond, esni kezd a forint. Hogy ez kinek jó? Annak, akinek van pénze és aki a tőzsdén esésre tud játszani. Ilyesmi a shortolás is. Aki ért hozzá, meg tud vele pillanatok alatt gazdagodni. Lehet, hogy erre megy ki a játék?

Az elmúlt 20 évben nem volt még kormány, aki egyrészt ennyi időre kitolta volna a 100 nap türelmi időt, másrészt ennyi ideig fogta volna az objektív jelen lévő hibákat az előző kormányra. A ciklus felénél járunk, és a hibás még mindig Gyurcsány és Bajnai. Mert a mi megfontolt miniszterelnökünk jól kormányoz, amikor arról beszél, hogy 2010-ben Görögországnál is rosszabb állapotban voltunk, ugye, mert helyes dolog magunkat önszántunkból egy lapon említeni a görögökkel bármiféle kontextusban. Hát, a piac árazása szerint nem helyes. A diák se szokta, amikor hazamegy a rossz bizonyítvánnyal, úgy védeni magát, hogy de hát képzeld apa, félévkor még a többször bukott és azóta kicsapott Pistikénél is rosszabbul álltam, csak nem szóltam akkor neked, de most már javulok! 

Visszatérve Orbán asztalához: fogadjuk el a szónoki képet, hogy Viktor 2 hónapja ül az asztalnál és vár. Mire? Hogy az IMF majd bekopogtat az után, hogy épp 2 hónapja Matolcsy és a haverjai kórusban üvöltötték szerteszét, hogy az IMF nem kell a kutyának se, mi nélkülük is boldogulunk? Vajon Orbán tényleg azt gondolja, hogy az EU-ban és az IMF-ben csupa tökkelütött hülye ül, akinek nincs magyar-angol tolmácsa, fordítója és egy kukkot se értenek a mi egzotikus nyelvünkből? Tényleg azt hiszi, hogy rossz fordítású, hiányos dokumentumokkal sokáig félre lehet vezetni bizottságokat, hogy amit idehaza mond, azt ott nem értik, és ha értenek is belőle valamit, majd úgy veszik, hogy csak a kedélyeket próbálta csitítani, ahogy megválasztásakor is, most is mondja vajon, hogy "ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok (pay no attention to what I say to get elected)?

Igen, a tárgyalás alkuk és pozíciók kérdése elsősorban, aztán taktikai terep is, van benne játszma nem kevés, de azért a fő vonal mégis az, hogy mi állunk rosszul, mi kérünk, és ők adnak, ha akarnak, és ha teljesítjük azokat a feltételeket, amik révén úgy gondolják, hogy viszontláthatják a belénk fektetett pénzüket. Nyilván, ha úgy ítélik meg, hogy kár belénk a pénz, mert csak azt az idióta gazdaságpolitikát foltoznánk vele tovább, ami idáig vitt minket  a csőd felé, akkor nem hülyék ők sem, megvárják, amíg Orbánt valaki elzavarja. Egy dolog csak a probléma: jelenleg nincs ilyen politikai erő, aki erre képes lenne.

Van egy bukott golyóstoll elnökünk, van szétszalámizott szakszervezetünk, vannak megfélemlített munkavállalóink, érdektelen és gyáva egyetemistáink, van egy egyre erősödő szélsőjobbos bagázsunk, van egy atomjaira hullott liberális nem tudom mink, és van egy álomvilágban élő, semmiféle konzekvenciát levonni nem képes baloldalunk. Na igen, és van egy táncikáló, fene tudja merre mozduló LMP is, amiben annyi a "más", hogy ők azt képzelik, tovább bírnak majd elugrálni az Orbán-daráló elől, mint a kisgazdák vagy az MDF. Ebből ha mindet összegyúrnánk egy nagy kalapba (ami ellen mind tiltakozik most külön-külön), akkor se jönne össze a kellő többség.

Az EU tudja ezt. Ezért próbál Orbánnal tárgyalni úgy, hogy szorítja afelé, hogy legalább a minimálisan vállalható szintre kényszerítsék a demokráciát és törvényeket illetően, mert tudják, nincs ellene életképes csapat. Választhatnak, hogy hagyják bedőlni a gazdaságot és ezzel Európa közepén egy lyuk fog tátongani, egy olyan ország zuhan a mélybe általa, aki sose arról volt híres, hogy a szomszédaival jóban lenne, tehát potenciális veszélygóccá válhatunk, vagy Orbánt veszik rá, hogy fékezze az őrületét, és ezzel tulajdonképpen kivárásra játszanak, hátha összerántja magát az ellenzék végre.

Orbán valószínűleg küzd lidércekkel - nem véletlenül kezelteti magát időről-időre ausztriai intézetben, - de nem hülye. Ő is tudja, hogy addig van ideje, amíg az ellenzék a maga belvilágával van elfoglalva és amíg egymást gyengíti. Nem véletlen, hogy a NAV rászállt a Millásokra, hiszen a legnagyobb ellenzéki demonstrációkat ők, a civilek hozták eddig össze. És tudja Orbán, hogy amíg az LMP-MSZP-DK jól látható számára és tervezhető, karaktergyilkosságokkal rendre nullán tartható, addig a civil tömeg fekete doboz. Senki sem ismeri a nagyságát, azt sem, hol tart a tűrésben, azt sem, hogy ami a felszínen belőle látható - Milla, Szolidaritás, egyetemi csoportocskák 4K - addig a mélyben milyen erők munkálkodnak és valójában az a kvázi kétharmad, aki trónra segítette őt, mennyire olvadt el. Nem véletlen, hogy állami és Fidesz-közeli cégek által támogatva másodszor is össze akarják csődíteni a békemenetes konzerv szavazókat, Orbánnak kell valami biztos pont, még ha ő maga is tudja, hogy pénzért csak addig tud venni magának tömeget, amíg nem lép be a képbe valaki a másik oldalról, aki többet fizet, vagy többet ígér. Márpedig Orbán pénze is, mozgástere is fogyóban van.

Sajnos a problémának ez csak része. Mert bár Orbán előszeretettel sulykolja a fejekbe itthon, hogy az EU Magyarországot támadja, minket sért és bánt, a valóságban a hibákat nem az ország követi el, hanem annak kormánya. Orbánnal van bajuk, és a csapatával, nem velünk, az országgal. De az árát mi fogjuk fizetni, te, meg te, meg te, meg én, és nem Orbánék. Ők meg fogják úszni.

A kérdés, mikor ébred rá az ellenzék, hogy nem egyesével kéne a különféle csoportoknak, pártoknak szavazókat hajkurásznia, és ehhez csinosítgatni a portfólióikat, hanem keresni egy közös platformot. Hitet téve a demokrácia intézményrendszerének helyreállítása és az orbáni törvények revíziója mellett, egy estés előadásra szerződni, amin a műsor az orbáni rémállampárti diktátum lebontása és elzavarása. Aztán persze közben lehet csiszolni, finomítani az együttműködést, de legalább odáig el kéne jutni, hogy a magyar választó ne érezze úgy, hogy mindenki megőrült ma az országban, aki politikus. Minden forma, minden pártalakulat megmaradhat a maga színénél, szavazói bázisánál, nem kell attól félni, hogy bármelyik ellenzéki párt bármit elveszíthet, mert annál nagyobb veszteségük nem lesz, mint hogy Orbán még egy ciklusig marad. Ugyanis ha ez bekövetkezik, akkor arra számíthat a tisztelt balliberális csapat, hogy akik ma aktív politikusok közülük, az mind elmehet tisztes civil foglalkozását űzni - már ha van ilyen neki és kap munkát -, babér a politikai palettán nem marad neki. Nem két évig, nem négy évig, nem hatig, hanem soha többé. Megéri? És jó volna, ha a civilek is elgondolkodnának azon, vajon tényleg célra vezetheti-e őket az, ha finnyásan minden politikai formát elutasítanak? Amíg mindenki kívül álló akar lenni, addig Orbánéké a terep.

Kiből lett Magyarország köztársasági elnöke, hogyan is van ez a plágium-ügy és miért ennyire fontos ember a Fidesznek? Nem ígérem, hogy minden kérdésre egyértelmű a válasz, de talán érdemes nagyobb látószögben nézni Schmittre a megvilágosodás érdekében.

Schmitt sportoló. Főképp csapatban értek el sikereket párbajtőrben, olimpia aranyak, csapatvilágbajnok, de azért becsúszott egy-egy vb érem egyéniben is. Pedzegetik, hogy az egyéni sikerei mögött már akkor is voltak kérdések, de a Kádár-kor a sportot kiemelten kezelte, ha hullott a forgács, azt eltakarta a győzelmi hír. Élsportolóként akkoriban sok kiváltság járt, volt egyetem, bejárni se nagyon kellett, volt kajapénz, lehetett utazni, és állás is került, jószerivel valahol valami fal munka, hiszen a szocializmus egyik sarkalatos pontja volt, hogy a munka márpedig nem jog, hanem kötelesség, KMK-nak hívták, ha valakinek nem volt állása valahol. Schmittnek is kerítettek persze, a szállodaiparban, de azért nem minden londinerből lesz szállodaigazgató. Neki sikerült. Nem is akárhol, az Astoria egyik vezetője lett, azé a szállodáé, ami köztudottan arra szakosodott, hogy azokat látta vendégül leginkább, akikre jó volt odafigyelni. És tudjuk, mit jelentett ez a hetvenes években. Ilyen magas posztra nem került csak úgy senki, még akkor sem, ha sportolóként jó eredményeket ért el. Más is kellett ehhez, megbízhatóság, leinformált háttér, és tegyük hozzá, nem csak adott szálloda eredményeiről kellett beszámolókat írni, hanem arról is, hogy mi történik ott a vendégekkel, ki miről beszélt, kivel találkozott, merre mozgott a városban... klasszikus ügynöki munkakör. Adalék: Schmittnek nem csak autóbaleset okán volt ügye, eltussoltak, elhallgattak nőügyeket is, tehát abszolút alkalmas lehetett arra, hogy cserébe a szabadságért kérhessenek tőle ezt-azt cserébe. Nem véletlen, hogy ebből a korból elég hiányos Pali bácsi életrajza, néhány év kiesett a memóriájából, hiszen az Astoria után nem egyből került a Népstadion vezetői székébe. Felfelé bukni tudni kell, bár a Népstadion csak fájdalomdíj volt a Fórum körüli lebukások miatt.

Ezután karrierje a nyilvánosság számára is fényeskedni kezdett, a MOB (Magyar Olimpiai Bizottság) főtitkáraként, majd elnökeként utazgatott, és hát a messzi távolban hogy is mondjam, volt dolga elég. Érthető, ha lazítani a szebbik nem társaságában szeretett, és ha a család nem mehetett vele, mert épp a tévétornában jeleskedtek anya és a gyerekek, kénytelen volt beérni futó kapcsolatokkal. Emellett párhuzamosan diplomata pályáját is szépen építették, Madrid, Andorra, Bern... és már benne is vagyunk a szép új világban, ahol a mi Palink még az MSZP-nek is felajánlotta szolgálatait. Azzal nem lehet tehát vádolni, hogy megrögzött és meggyőződéses konzervatív lenne, de hát van még a Fidesz holdudvarban nem kevés pártállami káder, volt ügynök, ilyen-olyan titkár vagy klubvezető, miért lenne ő kivétel?

Miután az MSZP-nél nem járt sikerrel, belátta, hogy nincs más terep, csak a Fidesz. Innentől elég durva a nyomulás, és Orbán ami ajtót lehetett, ki is nyitott előtte, hiszen sportoló, diplomata, rosszul nem járhatnak vele. Alelnök, listavezető, EP tag, aztán az Országgyűlés elnöke lett. Hogy erre az utóbbi komédiára miért volt szükség, nem nagyon értem, hiszen néhány hónap után már meg is választotta a példátlan felhatalmazású fülkeforradalmár csapat köztársasági elnöknek. Gyönyörű, a mi Palink révbe ért!

Na innentől már vicces. Az a fickó, aki az államfőt saját kezével egy L-lel írja, védelmébe vette a magyar nyelvet, iskolákat látogatott, vegyült a néppel ahol lehet, közben szorgalmasan körmölte aláírását mindenre, amit elétettek, gondolom anélkül, hogy elolvasta volna. Nyugdíjas állás, jó fizetéssel, elnöki juttatásokkal, parádézással, tényleg koronaékszerként díszelgett ez az éremgyűjteményében, egészen idén januárig. Tegye fel a kezét, aki meglepődött, mikor kiderült, hogy Schmitt plagizált! Komolyan kérdem, volt valaki, aki azt gondolta, hogy ez az ember doktorit írt valaha? Vagy hogy rendszeresen bejárt az előadásokra?

A viszonylag hosszú életrajzi részt ha csak pontonként végigvesszük, csak annak meglepő, hogy a doktorija büdös, aki nem tudja, mi az, hogy sportoló. A sportolónak keményen kell edzenie, hajnaltól késő estig, utazni, táborok, versenyek, tehát az iskola mellékes. Ez is oka lehet annak (a diszfunkción kívül), hogy Elnökünk nem barátkozott meg a magyar nyelvvel. Ráadásul az élsport jellemben is embert próbáló, ott zsebre megy a játék, nincs olyan terület, ami tiszta lenne, mentes az intrikától és egymás gáncsolásától. Miután kiöregedett, igazgatott szállót, sportközpontot, olimpiai társulatokat, volt is neki ideje tanulni... mind megannyi felelős munkakör, nem épp a doktorandusz terepe. Az, hogy minek kellett neki, családjának, avagy háttérben pályáját egyengető elvtársainak a doktori cím, nem világos. De azt is fel kell fognunk, hiszen Schmittnél kisebb formák is így csinálják, hogy nem Schmitt plagizált. A doktorit nem ő írta, megírták helyette, be is adták, be is vizsgálták azok a haverok, akik mint főnöktől, okkal félhettek, ha elmeszelik. Bulgária messze van, és hát akkor még nem tudhatták, hogy Pali elszegődik pojácának és az ország elnöke lesz belőle. Ha tudták volna... akkor ügyesebben csalnak.

A HVG nyomán most bizottság vizsgálja az ügyet, érdekes módon úgy, hogy az inkriminált másolási alapműveket nem vették kézbe, de már az is csoda, hogy akadt ember, aki vizsgálni meri az elnöki doktorit. Na, ez se olyan meglepő fordulat ám, néhány nap persze kellett hozzá, hogy informális úton rendezzék a Fidesz sorait és kerüljön alkalmas ember, és hozzá pálca és baksis is. Kizártnak tartom ugyanis, hogy ebben az országban hivatalos helyről kerek-perec akármi bizottság nyíltan kimondaná, hogy az elnök meztelen. Két hónapig vizsgálódnak az urak, a két hónap pedig arra haladék, hogy eldöntsék, miből tudnak a legjobban kijönni Viktorék: ha elengedik Palibá' kezét, vagy ha kimossák a szennyesét helyette.

Első esethez az kell, hogy egyrészt találjanak neki menekülési utat, ahol hátralévő éveit nyugodtan eltöltheti. Nyilván ez nem itthon lesz, tehát valami uniós vagy amerikai kamu feladatkör lesz a jó megoldás. Persze azt is lehet, hogy egyszerűen elejtik a gödörbe, de akkor fennáll a veszély, hogy elkezd önjáró házibolondként hülyeségeket beszélni. Az meg nem jó senkinek, ha szem előtt van, folyamatosan erodálja a szavazóbázist.

A második eset a nehezebb, mert hitelesen kimosdatni úgy, hogy utána még évekig lássuk a fejét ahogy zombifilmbe illően újévi beszédet mond, hát, erős kihívás. Azonban a büszkeség nagy úr. És itt nem Pálra gondolok, élt ő meg cifrábbakat is, igaz, nem ennyire szem előtt, hanem Viktorra. Ő választotta Schmittet, mintha saját családja mostoha nagyapja lenne, olyan szavakat adva a szájába, olyan fogalmak köré építve az imidzsét, ami ha bukik az elnök, óhatatlanul dől a dominó más irányokba is.

Nem véletlen, hogy az elmúlt időben Orbán Schmittről egy szót se mond, az elnök is eltűnt, alig látni, miközben az uniós vizsgálatokkal kapcsolatos maszatolós kettős kommunikáció ötödik sebességbe kapcsolt. Ha a polgár figyelmét meg lehet osztani a külső támadással az EU részéről és a belső feszültséggel, akkor Schmitt ügye kisebb pukliként seperhető a szőnyeg alá. A kérdés tehát az, hogy Orbán melyik utat választja. Még pár hete van eldönteni. És sajnos szomorú képet fest a hazai konzervatív oldalról az, hogy nincs olyan szellemi nagyság, akit gyorsan leakaszthatnának a polcról a mostani államfő helyett, mert lássuk be, a megszellőztetett Martonyi múltja sem egy patyolat szalon.Viktor, nem cserélnék most veled, bár magadnak ástad. Sajnos gödörbe azonban nem csak te és márkatársaid estek, hanem mi mindannyian. Ki lesz, aki kihúz minket belőle?

Az első pár oldal után azt gondoltam, hogy leteszem a könyvet és soha nem nyitom többet ki. Modoros, műjópofa álparasztkodás, és valami rémesen dilettáns művészkedés - ez volt az első benyomásom. Na de ajándék könyv, gondoltam illik még adni neki egy esélyt, legalább 2-3 fejezetet olvassak el, hátha. És bejött, érdemes volt türelmesnek lennem.

Keménytáblás könyv, a borítóján a szerző áll egy kagyló alakú valamiben, remélem nem fürdőtálca, sejtelmes fátyolban, fentről fotózva, és sajnos azt kell mondjam, ez az egyetlen élvezhető kép a könyvben, a többi fekete-fehér fotó a nyolcvanas éveket idéző minőségben került ki a nyomdából, ami ahhoz képest, hogy nem valami lektűrt tartunk a kezünkben, felettébb meglepő. A tördelés, tipográfia közepes szintű, a kemény borító miatt nem nagyon barátságos olvasni, igyekezhetett volna jobban is a kötészet. Tartozik hozzá egy CD is, a címadó dalt ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon finom zene.

Vissza a tartalomhoz. Szokatlan könyvet, szokatlan szerzői vallomást kapunk Palya Beától, akit sokan ismerhetünk zenéivel, szerepvállalásaival, fesztiválokról, tévéből - aki most olyan vallomást tesz, amiben nem csak a szokásos karrier történetek találhatók meg, hanem meglepő módon képet kaphatunk arról is, hogy mit gondol magáról, mit a pályatársakról, a turnékról, a szerelemről, a testiségről, mindezt úgy, hogy el is hiszem, amit olvasok. Nem csak egy a sok bulvárba forduló sztárkönyv közül, mer személyesebb lenni, kockáztatni, és végül is nyerni. Néhol ugyan unalomig ismétlődnek a zenekari helyzetek, koncertek és utazások, de hát ez megbocsátható, hiszen végtére is zenész a szerzőnk, ezt éli, erről tud sokat mesélni.

Mindent összevetve jó könyv, bár ráfért volna egy szigorúbb szerkesztő, aki gatyába rázza itt-ott a szöveget, kidobja az első 5-10 oldalt, és értelmezhetőbben szerkeszti a naplórészleteket a sztorik között. Ezen kívül jó lett volna, ha olyan tervezi a könyv külalakját, akibe legalább valami minimális elvárás, igény szorult a képeket illetően - értem én, hogy archív fotók és nem is a legjobbak, de azért ma már a napilapok is élvezhetőbb minőséget hoznak. Remélem Bea ír még, talál maga mellé méltó társakat, hogy valóban olyan igényes könyv születhessen, ami rá a zenében jellemző. Összességében tízből hatos.

Ha megvan az első mondat, nincs baj, gondolná az ember, persze a blog adminfelületével kell azért harcolni. Ez tehát leginkább egy tesztbejegyzés ahhoz, hogy ki tudjam próbálni azt, hogy hogyan is fog ez az oldal kinézni.

Persze ettől még akár be is mutatkozhatnék. Macskás fiú. Van macskája? - kérdezheti bárki. Macskákról fog szólni ez a blog? Napló lesz? Nem, nem lesz napló és nem a házikedvencek kiszllgálásáról fogok értekezni, nem vagyok állatorvos. A macska viszont fontos. Kösz Leonardo a rajzokért, keresztanyámnak a címért.