Impozáns az idei lista, és az összeg azért némileg magyarázza, miért nem szokás visszautasítani a Kossuth-díjat, még akkor sem, ha a csapat, akikkel közösen kapja valaki, mondjuk úgy, erősen véleményes. 13 millió forint az pestiesen szólva nem semmi, Csoóri Sándor ennek kétszeresét kapja, ő a nagydíjas. És nem, véletlenül sem akarnak ügyelni a részletekre, nem fontos, hogy valódi érték áll-e a díjazott mögött, ez a díj a legalkalmasabb arra, hogy adott rezsimhez hű alattvalóknak juttasson a fazékból. Persze minden évben akadnak, akik valóban kiemelkedőt nyújtó teljesítményük után kapják a kitüntetést, ők sajnos a biodíszlet. Nézzük hát a fiút, akinek nincs vezetékneve, Ákost, milyen büszke az ő arca a szép csíkos nyakkendőben, vagy a mellette álló Miklósa Erikát, mindkettőnek milyen egyformán természetes mosolya van - a képet nem a Hírcsárdáról vettük, MTI /Soós Lajos, tehetséges fotós kiemelkedő munkája, az MTI színvonalát jól tükrözi, főleg hónaljtájt.
Beérik a munka, összenő, ami összetartozik, Ákos nem hiába dörgölte magát évekig Orbán cipőjéhez, Erika is jól tud helyezkedni, férjeket választani, médiában haknizni, és bár hangi adottsága némi kívánnivalót olykor hagy maga után, de legalább szépen tud hisztizni, ha nem megy az Éj királynő. Vegyük ide Balázs Pétert is, jómunkásember ő is, ügyesen odavágott Alföldinek, ha már kvalitásban nem tud felnőni hozzá, színigazgatói teljesítménye nem is képzelhető egy koordinátarendszerbe vele, de legalább megbízható csahos. Díjat neki! És Fekete György, az apródfrizurás politikus, akit az ország szintén nem alkotói teljesítménye, hanem politikai nyilatkozatai alapján ismerhet Csoórival egyetemben. Fog még Ákos együtt haknizni Erikával Csoóri verseket megzenésítve, csak figyeljünk erősen!
Lovasi díjával se értettem egyet, mert szerintem a popzene nem Kossuth-díjas kategória. Mondjuk ő legalább nem politikai hitvallását vitte színpadra. Ákos ebben is profibb, ő elsajátította mindazt, ami ahhoz kell, hogy jól programozza a közönségét, modernkori polbeat énekes, tulajdonképpen ha picivel korábban születik, nem a Depeche Mode utáni korban szocializálódik színpadra, akkor lehetett volna belőle akár a szintis Dinnyés Józsi is, mindkettő három hangon pilinckál. Igaz, Dinnyés nem kapott érte Kossuthot.
Tiszta szerencse, hogy a jelek szerint Szőcs Gézának nem sikerült beszüntetnie a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, hogy helyettük a nagyon frappáns és találó, bár kicsit kádári áthallásos Állami Nagydíjat hozhassa létre. 2011-ben ő ezt a gondolatát azzal indokolta, hogy a régi díjak díjazottjai között sokan vannak, akik ma már megmosolyogtató, hogy kaphattak ilyet egyáltalán, míg mások meg csak haláluk után kapták meg, ezért rossz a díj. De majd ő. Meg Viktor. Hát, a jelek szerint ez egyelőre elmaradt, arra, hogy csatlósok megkapják bérüket, jó a Kossuth is.
Remélem, hogy Ákos és Erika nem lesz nagyon fáradt holnap és odaállnak a spontán szerveződő békemenet élére énekelni. Javasolnék gyorsan felvenni a repertoárjukba valami jó kis lengyel dalocskát, hiszen Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Dobzse.
Kiegészítés: a kommenteket olvasva a szokásos jobbos trolloktól jön a huzat, hogy mer' a mocskos kommunisták is a saját haverjaikat díjazták... Na, erre csak annyit, hogy itt lett volna a lehetősége a példátlan felhatalmazású fülkeforradalmár csapatnak, hogy nem csinovnyikokat díjaznak, nem tapsoncokat a kórusból, hanem valódi értékek képviselőit, netán politikai irányultság nélkülieket, vagyis épp azt kérem számon, hogy feltéve, de nem megengedve ha a komcsik valóban saját házuk tájának adták a díjakat, akkor a jobbosok miért csinálják ezt ilyen vadul utánuk? Most akkor ők is komcsik, vagy nekik szabad? Kettős mérce, elvtársak, kettős mérce.
